A rasszizmus és a diszkrimináció továbbra is intenzíven áthatja a mai társadalmat
Az „Amikor értem jöttek …” című vers egy erőteljes költemény, amelyet Martin Niemöller német lelkész és náciellenes aktivista írt, és az igazságtalanságokkal szembeni hallgatás veszélyeire reflektál. A vers élesen emlékeztet a holokauszt során elkövetett atrocitásokra, valamint a gyűlölet és az elnyomás elleni fellépés fontosságára.
A vers azzal kezdődik, hogy leírja, hogyan céloztak meg a nácik a különböző csoportokat, egyenként, kezdve a kommunistákkal. A vers beszélője, feltehetően maga Niemöller, bevallja, hogy azért nem szólalt meg, mert ő maga nem volt kommunista.
A minta folytatódik a szocialistáknál, a szakszervezeti képviselőknél és a zsidóknál, és a szónok minden alkalommal nem szólal meg, mert nem tagja az adott csoportnak.
A vers a dermesztő sorral zárul: „Aztán értem jöttek / És nem maradt senki, / Hogy szóljon helyettem.” Ez a sor arra figyelmeztet, hogy ha csendben maradunk az igazságtalansággal szemben, akkor végül nem marad senki, aki megszólalna helyettünk, amikor saját jogaink és szabadságaink veszélybe kerülnek.
Ma továbbra is látunk példákat a gyűlöletre és az elnyomásra saját társadalmunkban. A cigányok, az LMBTQ közösségek, a bevándorlók és más marginalizált csoportok továbbra is diszkriminációval és erőszakkal szembesülnek.
A vers üzenete továbbra is releváns, mivel emlékeztetőül szolgál, hogy felszólaljon a gyűlölet és az elnyomás ellen, bárhol és bármikor.
A vers rávilágít az apátia és az önelégültség veszélyeire is. Az, hogy a szónok nem szólalt meg, annak ellenére, hogy nem tagja a célcsoportoknak, végül saját üldözéséhez vezetett.☝️ Ez emlékeztet arra, hogy nem szabad szemet hunynunk az igazságtalanság előtt, még akkor sem, ha az közvetlenül nem érint bennünket.
„Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.
Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.
Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.”
